A Magyar Polgári Légiszállítási Szövetség közleménye – Budapest, 2012. február 3.

Nem csak az utasok, a Malév és a többi repülőtéri cég munkavállalói sem tudják, mi lesz a sorsuk. Szociális válság fenyeget, egy kisvárosnyi ember veszítheti el a megélhetését a tél közepén. Az államnak kell közbelépnie, hogy ez ne történjen meg, és hogy a tervezett új légitársaság is zökkenőmentesen tudjon majd elindulni.

A MAPLÉSZ aggodalommal figyeli a Malév vezetőségének legújabb lépéseit. A ma reggeli pánikszerű leállás, és az azt követő kapkodás sajnos a legrosszabbat sejteti: a vezetőségnek nem volt, nincs terve a helyzet kezelésére. Csakhogy olyan szociális válság fenyeget, amely azonnali, határozott intézkedéseket követel.

A Malév összesen 2600 főnek ad munkát. A repülőtéren dolgozó szakember-gárda sorsáról egyelőre nincs hivatalos információ, értesülések szerint a jövő héten jelentik be a csoportos létszámleépítéseket. Azonban, jóval több, mint 2600 család megélhetése került hirtelen veszélybe. A Malév adta a budapesti repülőtér forgalmának 40 százalékát. A repülőtéren mintegy harmincezer ember dolgozik – nem beszélve beszállítókról és alvállalkozókról. A mostani helyzet még akkor is egy kisvárosnyi ember megélhetését veszélyezteti, ha nem kerül sor a legrosszabbra, az 1-es terminál bezárására. Egyes cégeknél a szakszervezetek értesülései szerint már hetekkel korábban felkészültek a kényszerszabadságolásokra, és komoly elbocsátási hullám is következhet.

A fenyegető szociális krízis megoldására az elmúlt időszak és a mai nap tanulságai alapján a Malév vezetősége nem látszik alkalmasnak. Elégtelen az utasok tájékoztatása. Sokan panaszkodnak a telefonvonalak elérhetetlenségére. Eközben a Malév honlapján órákon át csak egy lakonikus, magyar nyelvű közlemény várja az érdeklődőket – ez nem tartalmazott semmilyen fogódzót a külföldi utasok számára, és hallgat a Malév-jegyeket korábban lefoglaló utasok jogairól. Jelen pillanatban is akadozik az információáramlás.

Fontos információ, hogy a Malév a légitársaságok nemzetközi szervezetének (IATA) tagjaként biztosítással rendelkezik, azaz a hoppon maradt utasokat más légitársaságok ingyen elszállítják a célállomásaikra. A korábbi Malév-vezető, Váradi József cége, a Malév ellen uniós vizsgálatot kezdeményező WizzAir ajánlata, miszerint „kedvezményes áron” hajlandó szállítani a Malév pórul járt utasait, emiatt a MAPLÉSZ szerint legalábbis aggályos: a nemzetközi szervezetnél vezetett biztosítás ugyanis fedezi a WizzAir minden felmerülő költségét.

A csődbe jutott Malév anyagi lehetőségei is korlátozottak immár. Eljött az idő, amikor a tulajdonos Magyar Állam képviselőinek kell megnyugtató megoldást találni. Nem csak a fenyegető szociális krízis diktálja ezt: a repülőtéri szakembergárda egyben tartása elengedhetetlen volna egy új, tiszta lappal induló magyarországi központú légitársaság beindításához is.

A Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet közleménye – 2012. január 30.

Akármilyen formában működik is tovább a nemzeti légitársaság, a jelenlegi vezetői garnitúrával aligha lehet a nyereségorientált, átlátható működést biztosítani. Csorba Attila a Malév GH felügyelő bizottságának „akadozó” működésére és aggályos személyi összefonódásokra figyelmeztette dr. Berényi Jánost, a cégcsoport elnökét.

A LESZ álláspontja, hogy hazai légitársaságra feltétlenül szükség van, mert egy kisvárosnyi, harmincezer ember, család megélhetése, közvetve pedig évi több tízmilliárd forint nemzetgazdasági bevétel múlik a légitársaság jó működésén. Azonban, függetlenül attól, melyik forgatókönyv valósul meg, a jelenlegi menedzsment túlnyomó részétől célszerű lehet majd megválnia a tulajdonosnak.

A Malév jelenlegi vezetői garnitúrájának teljesítménye túl alacsony, miközben létszáma és juttatásai egyaránt elfogadhatatlanul magasak. A nagyobb létszámnak sajnos semmilyen pozitív hatása nem volt észrevehető. A jelenlegi vezetőgárda zöme a korrupció-gyanús és hibás döntések sorát hozó évek alatt hallgatott. A közelmúltban kormányzati feljelentés született többek között a Malév Ground Handling földi kiszolgálócég catering-szerződéseinek ügyében, amelyek Budai Gyula kormánybiztos szerint felvetik a hűtlen kezelés gyanúját Limburger Lóránt jelenlegi Malév-vezérigazgatóval kapcsolatban.

Csorba Attila, a LESZ elnöke hivatalos levélben hívta fel dr. Berényi János, a Malév elnökének figyelmét a felügyelőbizottság problémáira. A Malév Ground Handling FB 2011. szeptember 26-án tartotta utolsó ülését, ami elfogadhatatlan, különösen a jelenlegi helyzetben. Kijelenthető, gyakorlatilag nem működik a vezérigazgatót ellenőrizni hivatott testület. Ráadásul Limburger vezérigazgatót saját beosztottai (Fehérváry Géza üzemeltetési vezérigazgató-helyettes, illetve Pergel Tamás mb. gazdasági vezérigazgató-helyettes) lennének hivatottak ellenőrizni a felügyelő bizottságban. Olyan ügyekben kellene számon kérniük például, mint a Malév GH catering-szerződése, amely nyomán Budai Gyula kormánybiztos az ügyészséghez fordult.

Limburger Lóránt vezérigazgató, aki egyszer már több tíz millió forintos végkielégítéssel távozott a Malévtől a konkurenciához, jelenleg két vezérigazgatói állást is betölt – a Malév GH leányvállalat vezetője is egyben, amelyekért folyosói pletykák szerint évente akár 40-50 millió forint fizetést is kaphat. Közel 200 lóerős cégautója mellett korlátlan üzemanyag-elszámolás, reprezentációs költségek, cafetéria juttatás egészítik ki két „munkahely” után kapott fizetését. Sajnos szemmel láthatóan nem tudja hatékonyan ellátni feladatait: a Malév GH-nál folyó sztrájktárgyalásokon az elmúlt három hét folyamán összesen egyszer jelent meg személyesen.

A repülőtéri dolgozók körében makacs szóbeszéd, hogy vajon felvethető-e az ipari kémkedés gyanúja olyan vezetők esetében, akik a Malév után hamar a közvetlen konkurenciánál bukkantak fel vagy a konkurenciát hoztak létre. Csalódást keltő, hogy Váradi József, Martin Gauss volt vezérigazgatók, Karim Makhlouf (kereskedelmi tervezési igazgatóhelyettes), Nemes Anikó (marketing és értékesítési igazgatóhelyettes), Jirzi Marek (kereskedelmi igazgató), Piotr Ikanowicz (gazdasági-vezérigazgató helyettes) távozása kapcsán semmilyen vizsgálatról vagy felelősségre vonásról nem lehetett hallani, az itt dolgozóknak legalábbis semmilyen tudomásunk sincs hasonlóról.

Mára annyira átláthatatlan személyi összefonódások alakultak ki, és a menedzsment különböző pontjain feltűnt személyek olyannyira elveszítették szakmai és vezetői hitelességüket, hogy valószínűleg csak a vezetőség szinte teljes cseréje hozhat előrelépést. Kizárólag átlátható működés mellett van ugyanis jövője a nemzeti légitársaságnak. Magyarországnak és a repülőtéri dolgozóknak egyaránt az az érdeke, hogy a végre csináljanak rendet a légikikötőben az arra hivatott szervek, és példás büntetést kapjon, akinek a vétkessége beigazolódik.

A Malév Ground Handlingnél – a Malév-csoport stabilan nyereséggel működő tagvállalatánál – az év végén lejárt a kollektív szerződés, amelyet a legutóbb 11 napos sztrájk eredményeképp sikerült kiharcolni. A LESZ azt szeretné, hogy néhány változtatással újabb három évre kössék újra az egyezséget. A cégvezetés azonban kezdetben is csupán fél, ma pedig folyosói értesülések szerint már csak negyed évre hajlandó elkötelezni magát e feltételek mellett. Ez elfogadhatatlan, hiszen a kollektív szerződés értelme éppen az, hogy hosszú távra is kiszámítható viszonyokat teremtsen. Különösen fontos ez a légiközlekedési ágazatban.

A szakszervezet azt is szeretné, hogy a cégvezetés őrizze meg a beosztott munkavállalók bérének és cafetéria-juttatásainak értékét, és ne csak a menedzsment bérét és juttatásait növelje folyamatosan. Ez azért is megkerülhetetlen kérdés, mert a cégnél – hiába termelt folyamatosan nyereséget – immár öt éve nem volt alapbér-emelés, egyszer-egyszer a cafetéria formájában kaptak, általában az inflációnál kisebb mértékű „emelést” a munkavállalók. Most ez is veszélybe került.

Limburger Lóránt, aki az elmúlt hat évben a Malév GH-t vezette, az utóbbi időszakban pedig már az egész Malév-csoport első embere, az első egyeztetés óta semmit nem változtatott álláspontján. A LESZ felkészült a munkabeszüntetésre, és sztrájkbizottságot hozott létre. A szakszervezet reméli, hogy elkerülhető a repülőtér forgalmát valószínűleg megállító tiltakozás, de a fenti feltételekből nem tud engedni. Egyúttal azt javasolja Limburger Lórántnak, hogy az elmúlt évek során, tehát az Abramovics-korszakban a veszteségek ellenére is felduzzasztott menedzseri létszám csökkentésével és a vezetői juttatások lefaragásával teremtse elő a forrásokat az új megállapodáshoz.

A melegétel-utalványok nagy része jövőre csak a munkahelyen lesz felhasználható. Tehát amiből a legtöbben eddig alapvető élelmiszereket vettek, azt csak a repülőtéri büfékben lehet majd ételre váltani. A LESZ azt kérte, hogy a melegétel-utalványok értékét építsék be a fizetésekbe, és a növekvő adóterheket is vállalja át a cég.

Az egész cégcsoportot tekintve (azaz menedzsmenttel együtt kb. 1130 fő esetén) mindez 40-50 millió forintba kerülne az év során. Így lehetne elérni, hogy a mögöttünk álló nehéz évek, céges megszorítások után legalább ne veszítsenek a bérek ismét az értékükből.

Azonban a vezetőséget ez láthatóan nem foglalkoztatja, leginkább magukkal vannak elfoglalva. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy pár hónappal a repülőtér tervezett eladása előtt sorra vásárolják a nagy értékű menedzser-autókat, köztük Audi Q5-ös terepjárókat, amelyek több mint tízmillió forintért kaphatóak. A tárgyaláson részt vett menedzser utalt rá, hogy akinek nem tetszenek a feltételek, nyugodtan kereshet máshol munkát – de vajon tényleg az a cég érdeke, hogy folyamatosan cserélődő munkaerő veszélyeztesse a szolgáltatási színvonalat, vagy ne adj’ isten a biztonságot? A cégvezetés finoman jelezte, hogy a szakszervezetnek „tanácsos volna” aláírnia a megállapodást az ő feltételeikkel, mert az új tulajdonos talán még ennyit se fog megadni a dolgozóknak. Mi viszont azt gondoljuk, hogy a cafetériában és a
bérekben is tükrözni kellene a munkavállalók teljesítményét, kitartását – a cégvezetés gyakorlatilag semmit sem ígér a dolgozóknak, miközben kiugróan jó forgalmi adatokat mutat a vállalat, és a forint gyengüléséből is tetemes extraprofitot termelt idén a BA.

A LESZ ezért azt szeretné, hogy Jost Lammers vezérigazgató álljon ki a saját munkavállalói elé, és ha van hozzá bátorsága, akkor személyesen próbálja meg elmagyarázni: miért csak a menedzserek részesednek a cég sikereiből? Miért csökken azok fizetése, akik gyakran keserves kétkezi munkával vitték sikerre a céget idén is, a gazdasági válság ellenére? Ha erre sem veszi a fáradtságot, akkor elismeri, hogy végtelenül cinikus, Európában vállalhatatlan húzás részéről, hogy a fizetések értékcsökkenésével lepné meg” a dolgozókat karácsony előtt. Várjuk válaszát, és természetesen beszámolunk a fejleményekről.

Az egyeztetés elvileg folytatódott volna, azonban a cégvezetés nem tartotta be ígéretét és nem reagált az érdekképviselet időpont-egyeztető kezdeményezéseire, hanem egyoldalúan bevezette a változásokat.

Ezért a szakszervezetnek nem maradt más választása, mint hivatalos kifogás bejelentése a bíróságnak, és ezzel az új utasítás érvénybe léptének felfüggesztése – bár tudomásunk szerint a változtatások a gyakorlatban nem lettek felfüggesztve. Reméljük, az úgynevezett nem-peres eljárás végén az igazságszolgáltatás elfogadja érveinket, és valódi párbeszéd kezdődhet a technológiai utasítás tartalmáról.

Figyelemre méltó kijelentés attól a vezetőtől, aki immár hat éve vezeti a Malév GH-t, aki Borisz Abramovics és Leonov Péter orosz üzletemberek meghívására jött vissza a cégcsoporthoz, és aki maga is több beszállítói szerződés létrehozásában vett részt. . Arra kérjük vezérigazgató urat, hogy ne csak általánosságban beszéljen pénzszivattyúról, de segítsen a hatóságoknak konkrétan feltárni az elszivárgó pénz útját, és a felelősöket is nevezze meg. Így talán  visszaszerezhető az eltékozolt vagyon egy része, és máris könnyebb volna megállítani a fizetések értékvesztését a
Malév-vállalatokban.

Egy egyszerű számtanpélda mutatja be, hogy ha tovább növelik a versengést a cégek között, az milyen kevés ármegtakarítást okoz, és ezért cserébe milyen újabb áldozatok várnak a kiszolgálásban dolgozókra.

Íme a példa:

A jelenlegi helyzet

Vegyünk egy átlagos repülőgépet, mondjuk egy Airbus 320-ast. Ezen a legtöbbször 164 ülés van. Egy ilyen járat kiszolgálási díja jellemzően 1000 euró. Egy Európán belüli járatra a jegyár átlagosan 200 euró. Az átlagos helykihasználtság 75 százalékos, tehát átlagosan 123 utas repül a járaton. Így egy utasra, vagy eladott jegyre 1000/123, azaz mintegy 8 euró kiszolgálási költség jut.

A tervezett változtatás után…

Az optimista forgatókönyv szerint újabb kiszolgáló cégek beengedése a piacra növeli a versenyt, és emiatt tíz százalékos árcsökkenést hoz. Tehát egy-egy járatot a jelenlegi 1000 euró helyett 900-ért vállalnak el a kiszolgáló cégek. Ez egy  jegyre vetítve 80 eurócentes megtakarítást jelent, azaz 0,4 százalékkal lennének olcsóbbak a jegyek.

Mmindezért cserébe a földi kiszolgálásban dolgozók ezreinek állása kerülhet veszélybe a kontinensen. A munkakörülmények romlása mellett a szolgáltatási színvonal esése is borítékolható, illetve biztonsági aggályok is felmerülhetnek. Ráadásul szakértők szerint az árcsökkenés aligha éri el a tíz százalékot.

Idén év végén jár le a két évvel ezelőtt, 11 napos sztrájk lezárásaként elfogadott, a Borisz Abramovics tulajdonossal, Martin Gauss Malév-vezérrel és Limburger Lóránttal, a Malév GH vezetőjével kötött kollektív szerződés a Malév-csoport földi kiszolgálást végző tagvállalatánál, a Malév GH-nál. A LESZ azt szeretné, ha a jelenlegi megállapodást néhány módosítással újabb három évre aláírná a két tárgyaló fél. Az eddigi egyeztetések alapján azonban úgy tűnik, a menedzsment a munkavállalók számára is elfogadható feltételekkel csak fél évre hajlandó új kollektív szerződést kötni. Ez csak a pillanatnyi feszültség levezetését szolgálná, és lejárta után halmozott hátrányokat hozna a munkavállalóknak. A szakszervezet ezt nem tudja elfogadni. A cég menedzsmentje jelenleg ötéves stratégiát készít, amelyből ismét kihagynák a kétkezi munkát végzőket, akik legalább rövidebb távon szeretnék látni, mire is számíthatnak.

A szakszervezet azt is várja a vezetőségtől, hogy garantálja a cafetéria-rendszer juttatásainak értékállóságát 2012-ben, hogy az elmúlt évek áldozatai után a dolgozóknak ne kelljen jövőre további veszteségeket elszenvedniük. Különösen érzékenyen érint sokakat, hogy a melegétel-utalványok nagy részét a jövőben csak a munkahelyi étkezdékben, büfékben tudnák beváltani, ahol – részben a Budapest Airport Zrt. árfelhajtó hatású, magas bérleti díjai miatt – igen költségesen tudnak csak étkezni. Márpedig az alulfizetett dolgozók többsége jelenleg alapvető élelmiszereket vásárol családjának e juttatással.

Különösen nagy a dolgozói felháborodás a vezetőség elutasító álláspontja miatt, mert az elmúlt években a cafetéria igyekezett ellentételezni a fizetések folyamatos értékcsökkenését. Így a múltban keservesen kiharcolt engedmények válnának semmivé, ha a vállalat nem kompenzálja a kedvezőtlen változásokat és azt, hogy a munkavállalóknak több mint fél évtizede nem volt alapbér-emelése. A bérek vásárlóértéke az elhibázott privatizáció óta olyan szintre csökkent, hogy már a puszta megélhetést veszélyezteti.

Többen erősen megütköztek Limburger Lóránt elutasító álláspontján. A Malév GH, és egyben a teljes Malév-csoport igazgatója sokat beszélt reorganizációs sikerekről és bíztató kilátásokról a médiában az elmúlt napokban. Azonban eközben nem feledkezhet meg az embert próbáló kétkezi munkát végző, alulfizetett munkavállalókról. Azokról a kollégákról, akiknek fizetése folyamatosan veszített értékéből, miközben a menedzsment létszáma és bérköltsége éveken át emelkedett, a rekordveszteségek ellenére is.

A munkahelyen Limburger múltban tett bejelentéseiben már sokan csalódtak. Az elmúlt politikai garnitúrák alatt számos állami, majd magánkézben lévő repülőtéri vállalatnál megfordult. Miután visszatért a konkurenciától, az elmúlt öt évet a Malév GH vezetőjeként teljesítette. A Népszabadságnak a napokban úgy nyilatkozott: „A Malév ma már nem egy pénzszivattyú. A beszállítói szerződéseket folyamatosan felülvizsgáljuk, és előnyösebbeket kötünk. A piaci realitásokkal pedig szembe kell nézni az érdekképviseleteknek is.”

A LESZ arra kéri Limburger Lórántot, hogy mielőtt ismét a napi megélhetésért küzdő dolgozók zsebében kutakodna, számoljon el a menedzsment létszám és bér- és egyéb költségének alakulásával, mindenekelőtt saját javadalmazásával. Erről ugyanis az üvegzseb-szabályok ellenére is hallgat a vezetőség.

A tárgyalások folytatódnak, azonban a rendkívül kiélezett helyzetre tekintettel a LESZ, a munkavállalókkal egyeztetve megkezdi a felkészülést a határozottabb érdekérvényesítésre is. Az érdekképviselet bízik benne, hogy a vezetőség néhány napon belül tisztességes javaslattal tér vissza a tárgyalóasztalhoz.

A szakszervezet biztos benne, hogy a tulajdonos magyar államnak sem célja, hogy egy komoly szaktudással, speciális ismeretekkel, szakmai rutinnal rendelkező munkavállalói kört felszámoljon, akik a biztonságos repülés alapját, gerincét alkotják.

A törvényi változás miatt a melegétel-utalványok nagy részét az újévben már csak a munkahelyen lehet felhasználni, tehát az itteni büfékben lehet belőle ételhez jutni. Mivel az itt dolgozók jelentős része alapvető élelmiszerekre költi a cafetéria rendszer keretében kapott jegyeket, és ez a „pénz” fontos része a megélhetésnek, mindenképp cselekedni kell.

A cégvezetés éveken át a rendes fizetésemelés helyett adta a cafetériát, ezért a mostani szabályváltozás gyakorlatilag lenullázná a korábbi évek eredményeit – amiből eleve nem volt sok. Sajnáljuk, hogy van olyan reprezentatív szakszervezet, aki szó nélkül hagyná a változásokat, de mi nem tudunk belenyugodni ebbe.

A LESZ több lehetőséget is felvázolt, amivel elkerülhető a dolgozók megkárosítása. A legkézenfekvőbb, ha a cafetériát, úgy, ahogy van, beépítik a fizetésekbe. Ez a BA Zrt. és az AFM Kft. dolgozóinál évente bruttó 573.000 forintot, a RÜK Kft. dolgozóinál évente 300.000 forintot jelentene. Az is elképzelhető, hogy csak az étkezési utalványok értékét építik be a fizetésbe, és vállalják, hogy az adóváltozásokat ellentételezik. Ez annál is inkább indokolt lenne, mivel a tavaly elfogadott adóváltozásokat sem kompenzálták a cégcsoportnál.

A cafetéria egy részét készpénzben is fel lehet venni, azonban ennek terhei is jelentősen nőnek jövőre. Kértük, hogy az erre vonatkozó adó emelkedéséből fakadó hátrányokat a cég vállalja át a dolgozóktól. A devizahitelesek előtörlesztése is előkerült a tárgyaláson. Mi azt javasoljuk, hogy a cég előre adja oda a törvényben biztosított támogatási lehetőséget a dolgozóknak, amit ők az előtörlesztésre fordíthatnak.

A kölcsönzött munkaerőként a biztonsági területen munkát vállalókra is kitértünk. Felháborítónak tartjuk, hogy a közelmúltban határozott idejűre módosították a szerződéseiket, csak azért, hogy megússzák, hogy a kölcsön-munkaerőnek bármilyen cafetériát kelljen adniuk. A törvény januártól nem teszi lehetővé, hogy megkülönböztessék a határozatlan idejű szerződéssel dolgozó kölcsönzött és „rendes” munkavállalókat e téren. A szerződések ilyen újrakötése tehát egy sajátos visszaélés, elfogadhatatlan rosszhiszeműség a cégvezetés részéről.

Azt gondoljuk, hogy több okból is joggal várható el a cégvezetéstől a kérések teljesítése. Az elmúlt években épp a kedvezőbb adózás miatt adtak fizetésemelés helyett cafetériát. A repülőtér forgalmi  adatai kimagaslóan jók. A forint gyengülése extraprofitot eredményez a BA-csoportnak, amely bevételeit euróban szedi, kiadásai viszont forintban vannak. Talán a másik két szakszervezet elmúlt időszakban tapasztalt passzivitása is közrejátszik benne, de a menedzsment egyelőre nem mutatott kompromisszum készséget javaslatainkkal kapcsolatban. Azonban a LESZ minden eszközzel küzdeni fog azért, hogy az itt dolgozóknak ne kelljen újabb veszteségeket elszenvedniük. A további tárgyalásokról, illetve a tervezett egyéb lépéseinkről természetesen beszámolunk.

Barátsággal,

A LESZ vezetése

Az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz és a Repülőtéri Rendőr Igazgatósághoz fordult a LESZ a Budapest Airport biztonsági területén hónapok óta tapasztalt visszásságok, és a legújabb fejlemények miatt. A helyzet akár sztrájkhoz is vezethet.

A szakszervezet azért tett feljelentést, mert a Budapest Airport olyan gyakorlatot honosított meg a biztonsági ellenőrzésben, amely veszélyeztetheti az utasok és a repülés biztonságát. A szakszervezet a következőket kifogásolja, és tarja aggasztónak:

1. A „biztonsági ellenőr” és „utasbiztonsági ellenőr” munkakörben kölcsönzött munkaerő alkalmazása. Zajlik a hagyományos munkaszerződéssel dolgozók kiszorítása a cégtől, októberben például nyomásgyakorlással 26 főt vettek rá a „közös megegyezéses” távozásra.
2. Óriási lemorzsolódás ezen a területen, évente mintegy száz fő, az állomány közel harmada mond fel a rossz munkakörülmények és alacsony bérek miatt. Emiatt állandó a létszámhiány, hiába zajlik az új emberek betanítása és felvétele szinte folyamatosan.
3. Évek óta nem végzik el a pszichológiai alkalmassági teszteket az e munkakörben dolgozók felvételekor, miután korábban kiderült, hogy ezen a jelentkezők közel fele elbukik, elbukna. Ez a 185/2010. EU-rendelkezés kijátszása.
4. Gyakoriak a mentálhigiénés problémák az állományban, kiugróan magas a betegállomány aránya, emelkedett a terhesség alatti vetélések száma. A cégvezetés nem azonosítja, és nem kezeli kellőképpen a pszichoszociális problémákat, holott ez törvényben előírt feladata volna.
5. 2011. novemberben a Budapest Airport szerződést bontott a korábbi munkaerő-kölcsönző céggel, és a Randstad Hungary Kft-vel kötött szerződést. Az új cég átvette a munkaerőt, azonban immár csak határozott idejű, egy évre szóló szerződéseket aláírva. Ezzel elkerülik a cafetéria-fizetést, kijátszva a vonatkozó szabályokat, amelyek 2012-től tiltják a kölcsönzött munkaerő hátrányos megkülönböztetését.
6. Az új, egyéves szerződések értelmében felmondás esetén jóvátételt kell fizetnie a dolgozóknak, tehát gyakorlatilag röghöz kötik azokat, akik nem bírják a stresszt, a rendkívüli megterhelést, amivel a biztonsági munkakörök járnak. Ez kockázatot jelent a repülés és az utasok biztonságára nézve.

A LESZ szerint felháborító és szégyenletes, hogy a repülőtér értékesítésének küszöbén a jelenlegi menedzsment a biztonsági kockázatokat is vállalva vezet be újabb megszorításokat. Miközben a forgalmi adatok szárnyalnak, a Budapest Airport folytatja dolgozói kizsigerelését, ami nem csak erkölcstelen, de a biztonsági területen komoly kockázatokat is felvet.

A szakszervezet bízik a hatóságok alapos vizsgálatában, és az új tulajdonos belátásában is. A cég csak akkor lehet sikeres, ha dolgozói motiváltak, megkapják a munkakör felelősségével arányos megbecsülést. Ellenkező esetben szembe kell nézni a biztonsági kockázatok és a munkaügyi szabálytalanságok következményeivel, ami a repülőtér vételárának megtérülését is veszélyeztetheti.